Straub F. Brunó

1914. jan. 5. - Budapest, 1996. febr. 15.
kétszeres Kossuth-díjas biokémikus, akadémikus, politikus, államfőState

Az MTA SZBK főigazgatója: 1970 - 1977
Az MTA SZBK Enzimológiai Intézet igazgatója: 1978 – 1987

Straub F. Brunó biokémikus akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának megalapítója 1914. január 5-én született Nagyváradon. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte, először az orvoskaron, majd átiratkozott a természettudományi karra. Nagy hatást gyakoroltak rá Szent-Györgyi Albert előadásai, a tudós egyénisége, a tudományos kutatással kapcsolatos nézetei. A köztiszteletben álló professzor laboratóriumában már diákként dolgozhatott: ott alapozta meg későbbi munkásságának fő irányát, ott kezdett foglalkozni a sejtlégzés kémiájával, a fehérjeszintézissel, ott tanulmányozta először az izomműködést és az enzimeket. A biokémiai doktorátushoz szükséges évek után 1936-ban avatták doktorrá. Az Orvosi Vegytani Intézetben tanársegédi állást kapott (1937-1944), majd Cambridge-i tanulmányútjáról (1937-1939) hazatérve az akkor már Nobel-díjas Szent-Györgyi munkatársaként folytatta munkáját, 1941-ben pedig egyetemi magántanár lett a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Harmincegy éves korában, 1945-ben megbízást kapott a szegedi egyetemen az Orvosi Vegytani Intézet igazgatására, majd rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki. A háború után, amerikai hadifogságából hazatérve 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1949-ben rendes tagjává választotta. Közben szegedi pályafutása megszakadt: 1949-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem (később Budapesti illetve Semmelweis Orvostudományi Egyetem) Orvosi Vegytani Tanszékének vezetését bízták rá, s kinevezték nyilvános rendes tanárnak. Másodállásban, majd főállásban az MTA Biokémiai Intézetének - mely az időközben létrejött Szegedi Biológiai Kutatóközpontnak része lett -, igazgatói tisztét is betöltötte (1960-1978).

Straub F. Brunó jelentős szerepet játszott a tudománypolitikában is. Hat évre az Akadémia alelnökévé választották (1967-1973), később (1985-1988) ismét ez a megtiszteltetés érte. A tudós köztestületi tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen lobbizott egy több egységet magába foglaló, nagy sejt- és molekuláris biológiai kísérletekre hivatott, alapkutatással foglalkozó intézet létrehozásáért, mely végül Szegeden épült föl: az MTA 1971-ben részben átadott, 1973-ban ünnepélyesen fölavatott Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának első főigazgatójává nevezték ki (1970-1978). Straub F. Brunó 1978-tól tíz éven át az MTA Biokémiai Intézete budapesti enzimológiai részlegéből alakult, szervezetileg az SZBK-hoz csatolt Enzimológiai Intézetet vezette. Eközben különböző nemzetközi szervezetekben is aktív munkát végzett. Rábízták a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alelnöki teendőit, elnöke volt a Tudományos Uniók Nemzetközi Szövetségének, részt vett az atomcsend egyezmény létrejöttében.

A tudós életútjának meghatározó része politikai tevékenysége is. Tagja volt 1948-ig az MKP-nek, majd ’56-ig az abból létrejött MDP-nek. Ezután párton kívüliként a tudományos élet reprezentánsaként tartották számon, így is került be a Parlamentbe, ahol 1988-ban megválasztották a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa utolsó elnökévé.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: kétszer, 1948-ban és 1958-ban, Kossuth-díjat kapott, átvehette az igen megtisztelő Akadémiai Aranyérmet is, s kitüntették a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével is. De nem volt hálátlan az őt szárnyra bocsátó Tisza-parti város sem: a Szegedi Orvostudományi Egyetem Honoris Causa doktorrá avatta, s neve ott van Szeged díszpolgárai között is. Több külföldi akadémia, tudós társaság pedig tagjává választotta.

Straub F. Brunó egyéves államfői megbízatása megszűnésekor, a rendszerváltozás után, gyengülő egészségi állapota miatt visszavonult a közszerepléstől és a tudományos élettől. Ez a kivételesen gazdag és sikeres életút 1996-ban ért véget.

A tudós jelentősebb munkái:

Biokémia (Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1949)
Általános szervetlen és analitikai kémia (Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1950)
Szerves kémia(Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1951)
Általános és szervetlen kémia (Medicina kiadó, Budapest, 1958)